Látóképi-tározó

Ponty-Centrum Horgász Egyesület

Tisztelt Horgásztársak!
Fogadjátok szeretettel Paragh Zsolt írását a tórekordról.
Gratulálunk még egyszer a pompás fogáshoz, örömteli, hogy micsoda fantasztikus pontyok lakják szeretett tározónkat, és nem vagyunk biztosak benne, hogy nincsen a két nagy "öregnek" még jó néhány társa, ki tudja, talán még nagyobb súllyal is.
Előbb- vagy utóbb, de bízunk benne, hogy lesznek még követőik!


Látóképi tórekord története
/Paragh Zsolt szemszögéből/

2006-ban történt a Látóképi víztározón, mikor is az első bojlis túrámon vehettem részt 3 barátommal. Ekkor még kicsit kezdőként, de már egy viszonylag jó bojlival, az első saját bojlimmal próbáltuk horogra csalni a nagy halakat.
A pálya az egyik legkeményebb pálya a tározón és nagyon nagy felkészültséget igényel mind mentálisan mind felszerelés ügyileg. A pecát 2 hét etetés előzte meg, akkor még ezzel a taktikával próbáltunk előnyre szert tenni a nagyhal fogás reményében. Életem legnagyobb pecája volt és szerintem mindenkinek, aki ott velem volt.
Rengeteg hal vesztésünk volt sajna a számtalan akadó miatt. Akkor olyan halakat akaszthattunk, olyan elementáris erővel, kb. esélytelennek tűnő megállíthatatlan halakat! Már akkor rengeteg nagy ponty volt a tározóban, ne feledjük 2006-ot írunk! A legnagyobb hal akkor egy 16 kilós nyurga ponty volt, amit Győri Lajos barátunknak sikerült megfognia és ami természetesen vissza is került a vízbe.
Én ezt a túrát kudarcnak éltem meg, mert minden nagy halat elvesztettem. Egyetlen egy hal fordult ki az akadóból, ami ezután kb. 150m zsinórt húzott le jobbra az ág felé. Miután visszahoztam balra indult meg kb. 50m zsinórt lehúzva. Remegő lábakkal álltam ott életem legszebb pillanatai voltak. Amint tőlem pár méterre volt a halam és megláttam csak a körvonalait, egyet rúgott és elment a horogról. Itt egy világ omlott össze bennem. Évekig, nagyon sok évig bántott, hogy egyszerűen nem sikerül nekem, esélytelen vagyok.
Itt ki is maradt egy időszak, nem tudtam újra horgászni. Hozzáteszem azóta sem voltam ott azon a helyen még egyszer. Először is halvédelmi okokból, másodszor, hogy annyira mérges voltam arra a pályára, hogy nem tudtam oda leülni. De egy gondolat mélyen bennem volt, egyszer még fogok itt horgászni…
Mindenkit arra kérek, aki ilyen akadós pályán kezd el horgászni, hogy ha nem elég tapasztalt ne üljön le ilyen nehéz terepre, járjon utána, kérjen segítséget és készüljön fel. Először is semmi értelme, mert ebből siker nem lesz. Másodszor pedig ne rakjuk tele az akadót feleslegesen zsinórokkal és ne tépdeljük szét a halakat csak a szórakozás miatt.

2018. Nov. 4. Vasárnap: 
Lefoglaltam ugyanazt a pályát, hogy visszavágjak. 12 év után úgy éreztem eljött az idő. Egyedül csak én meg a pálya, amivel elszámolni valóm volt.
Barna Gergely barátom rengeteget segített nekem, együtt gyúrtuk le a golyókat, ő volt a fuvarosom és egy-két technikai feltételt biztosított. 
Tehát elkezdődött a túra és elkezdődött a gondolkodás mit, hogyan, hova...
Az első 36 órában egyetlen kapásom sem volt, de utána elindultak a halak, számtalan 12kg felettit sikerült fogni 2 külön helyről. Tehát minden jól működött. Sajnos egy hal így is bement az akadóba, amit nagyon sajnálok, mert éppen nem voltam a botnál. Súlyát és méreteit nem részletezem, mert nem tudom, de elementáris erő az volt. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ennek a halnak bármi baja lesz, a halak az akadó után 95%-ban 10perc múlva már nincsenek horgon.
Minden nap kb. 4 órám volt, amikor feltöltődhettem a jó időben, mert a fennmaradó időszakban tejszerű köd volt és nagyon hideg. Időm fennmaradó részét a sátramban töltöttem, de ha kapásom volt minden zord körülmény ellenére is visszavittem a szereléket egyedül, mert azért voltam ott. A parton bicikli villogókat használtam, amit éppen hogy láttam bent a vízről.
Már csütörtök volt, amikor is a túrám utolsó előtti napján voltam és pénteken mentem volna haza. Ekkor már Gergő gondolkodott rajta, hogy meglátogasson. Írtam is neki, hogy „Geri gyere kifelé, mert nagyon benne van a nagy hal, érzem”. Nem kellett neki túl sokszor mondani, péntek estére meglátogatott és így megnyújtottuk a túránkat még két nappal, vasárnapig. Behúztuk a szerelékeket, elmondtam pár dolgot, hogy mi a szituáció és megkezdődött a közös horgászat, a túra végét közösen eltöltve.


2018. Nov. 10. 04:00 Szombat:
Geri barátom felkeltett, hogy „Zsolti megfogtam amiért jöttünk!”. Én mondtam neki, hogy ne szívass most komolyan. „Mondom megfogtam amiért jöttünk!” hangzott ismét. Összeszedtem magam és átbattyogtam a mellettem lévő /15m/ beállóba és megláttam Őt. A BIG-et! Milyen érzések voltak bennem? Gondolkodnom kellett, hogy milyen érzések legyenek bennem! Arra jöttem rá, hogy ezt nem én fogtam meg. Csalódás, düh, irigység? Nem! Én voltam a legboldogabb ember mikor megláttam ezt a halat. Olyan érzésem volt, amit még soha nem éreztem. Sikerült! Hihetetlen! 12 év munkája. A libabőrtől nem tértem magamhoz. Geri fogta. Hála Istennek, hogy ennek az embernek akadt a horgára és tiszta szívből gratulálok neki. Nem semmi teljesítmény, partról, csónak nélkül, egyedül úgy, hogy öt métert nem lehetett a ködtől látni! Lemértük és a mérleg a tárázás után 25,3kg-ot mutatott! Ebből a vízből ilyen pályán ez a hal félelmetes értékekkel bír. Utána lezsákoltuk és elkezdtünk telefonálni, hogy fogtunk egy rekordhalat.


A túra többi napjában még sikerült 10-15kg között jó pár halat fogni, de ettől szerintem nem kell több, főleg, hogy sohasem a darabszám híve voltam. Én úgy gondolom, hogy lehet véletlen ilyen halat fogni, de ez - bárki bármit gondol - 12 év kőkemény munkája, hogy ez a hal felvette ott, akkor és azt a bojlit. Barna Gergely mindent köszönök és még egyszer gratulálok.


Ez egy tórekord hal rövidebb története az én szemszögemből. Meg kell említenem még 2 nevet, több nevet is meg tudnék, mindenki vegye ki a részét, akinek van benne egy pici is és senki ne haragudjon, akinek nincs itt a neve. Wutsch István, aki nélkül ez a sztori el sem kezdődhetett volna, köszönöm Pisti. Török László, aki nélkül sehol sem tartanék, Laci mindent köszönök, hiszen te vagy az ország egyik legnagyobb pontyhorgásza!


Üdv.: Paragh Zsolt